Dolgozó mami

Múlt héten már elkezdtünk az állásbörzékkel foglalkozni, elsősorban a felkészülés szemszögéből. Ma nézzük tehát, hogy hogyan tudsz a legsikeresebben megjelenni, és bemutatni magadat. Sokan azt hiszik, hogy csak kimennek és majd lesz valami… ez nagy tévedés. Ugyanúgy fel kell készülni egy állásbörzén való megjelenésre, mint egy állásinterjúra, hiszen szemtől szemben találkozunk azzal, aki talán dönt a pályázatunkról. Hát nem szeretnéd te is a legjobb formádat hozni?

Sok anyuka panaszkodik arra, hogy az otthon töltött idő alatt egyszerűen elfelejt olyan dolgokat, amelyek korábban rutinosan mentek: idegen nyelv használata, szakmai tudás, vagy csak egyszerűen emberi, felnőtt nyelven beszélés... :-) Bár az első hónapok valószínűleg nem arról szólnak, hogy napi 2 órát töltsünk önmagunk fejlesztésével (örülünk, ha tusolni, fogat és hajat mosni van időnk néha-néha :-) ) egy bizonyos idő után azonban érdemes rávenni magunkat, hogy újra munkára fogjuk az agytekervényeinket. Nem lesz könnyű, de megéri, mert könnyebben vesszük majd az első akadályokat a munkahelyre való visszatérésnél, vagy az álláskeresésnél.

Múlt heti blogbejegyzésemben az óvodaválasztás szempontjairól olvashattatok általánosságban, illetve arról, hogy mikortól érdemes oviba adni csemeténket, mit vegyünk figyelembe ennél a döntésnél. A téma alapos megismerésében Tomori Ildikó van segítségemre, aki szakirányú végzettséggel, és sokéves tapasztalattal a háta mögött mesél az óvodák világáról. Ezen a héten további praktikus tudnivalókról kérdeztem Ildikót.

Az elmúlt hetekben foglalkoztam az „állásvadász továbbképzésen” belül vázlatosan az összes álláskeresési eszközzel, és részletesen a hirdetésekkel és a direkt pályázással. Ma az állásbörzékkel folytatom a sort. Én rendkívüli módon szeretem az állásbörzéket, mint HR-es, személyzetis, vagy munkaerő-közvetítő minden nagyobb börzén kint voltam, vagyok, mert azt a közvetlen kommunikációs formát, amit ezek a rendezvények nyújtanak, sosem helyettesítheti egy simán csak beküldött önéletrajz. Mint egy is mini-interjú… az, hogy látom a jelöltet, odajön hozzám, megszólít, kezet fog velem, amit és ahogyan kérdez… mindez nagyon sokat elárul róla, a személyiségéről, az egyes képességeiről, készségeiről.

Mire figyeljetek tehát, ha állásbörzére készültök?

Igen, tudom, felkeltette a figyelmedet a bejegyzés címe... nem véletlen adtam neki ezt a címet. Nagyon kevés ilyen lehetőség van Magyarországon, ennek sok oka van: nem terjedt el korábban, nem bíznak a munkáltatók a 4 órás dolgozók motiváltságában nem tudják hogyan osszanak meg egy 8 órás munkakört 2 db 4 órásra, és sajnos a fizetések az árakhoz és a megélhetési költségekhez képest nem olyan magasak, hogy hosszú ideig kibírná valaki részmunkaidős fizetéssel... sorolhatnám még. De most van valaki, aki kifejezetten egy ilyen hirdetéseket nyújtó állásportált hozott létre. Mondhatnám anyukabarát munkák anyukáktól... (de a dolog sokkal többről szól...)

Emlékszem az első alkalomra, amikor egy teljes napra együtt hagytam a lányomat és az apukáját. A lánykám kb. 7 hónapos lehetett, és felkértek egy tréning megtartására, amire nem tudtam nemet mondani. Egyrészt, mert nagyon szerettem a témát, amire felkértek, másrészt jól esett már egy kicsit "hivatalosan" kimozdulni, és felnőttekkel, a szakmámmal foglalkozni. Persze az, hogy a tréning alatt szinte folyamatosan a mobilomat néztem, az előre megjósolható volt... :-)

Anyukaként biztosan te is olyan munkahelyet szeretnél, ahol nagy valószínűséggel nem leszel vörös posztó mindenki szemében, mert néha beteg a gyerek, vagy nem vállalod a „kötelező” túlórákat. Ha ilyen helyet keresel, vagy ismerősök, barátok révén, esetleg a sajtóból tudod, hogy ilyen anyabarát vállalat van a környékeden, mindenképpen érdemes ide pályázni. De ha nem kifejezetten ilyen hozzáállású a cég, egyszerűen csak tetszik neked, szívesen dolgoznál ott, akkor is használhatod a közvetlen pályázást, mint álláskeresési eszközt (erről, és a többi álláskeresési eszközről itt találod az összefoglaló cikket). 

Rákérdezhetnek az állásinterjún, hogy van-e gyermeked, és hány éves(ek)? Nem (vagy legalábbis nagyon kevés esetben indokolt...). Megteszik? Igen, sokkal gyakrabban, mint az a törvény alapján indokolt lenne. Pedig jó lenne, ha a munkáltatók nem e szerint döntenének.

Erről szól ez a cikk, amit ma találtam a neten.

Tőletek kérdeztek már valaha hasonlót? Mikor tervezel babát, van-e gyereked, hány évesek...?? Mit válaszoltál?