Dolgozó mami

- Hát igen, az óvodák nincsenek könnyű helyzetben manapság. Ennek ellenére mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a csoportok ne legyenek túlzsúfolva, és megfelelően legyenek ellátva a pedagógusok által.

Az óvodai életben a pedagógus egy otthonról hozott és erősen megalapozott szokás- szabályrendszerrel dolgozik. Nem feltétlenül helyes, de működő rendszerrel. Az első lépés, mint azt már többször említettem, a gyermek érdekében, a megfelelő kommunikáció az őt körülvevő felnőttek, adott esetben a pedagógus és a szülő között. Így van ez az altatás és étkezés óvodai lebonyolítása esetében is.

Természetesen az óvodai étkeztetésnél a különleges helyzetekre is igyekszünk megoldásokat nyújtani. Ilyenek lehetnek a különböző betegségek miatt fennálló étkezési problémák: cukorbetegség, lisztérzékenység, allergia, betegség utáni diéta. A szülővel és a fenntartóval egyeztetve lehet saját ételt adni a gyermeknek, vagy külön étrendet kérni az étkeztetést biztosító szolgáltatótól.

A pedagógus, természetesen minden esetben egyeztetve a szülőkkel, odafigyel arra, hogy vallási okokból, vagy családi étkezési szokásokból eredő eltérésekre is kölcsönösen megfelelő megoldást találjon.

 

A pedagógus feladatai közé tartozik, és ezt különösen szívükön viselik, figyelni a gyermek egészséges testi fejlődését és vitamindús táplálkozását. Minden esetben igyekszik megszerettetni a gyermekekkel a helyes táplálkozást szolgáló ételféleségeket. Ezt spontán módon, szinte észrevétlenül és feltétlenül játékosan teszi, beépítve a gyermek életébe. Minden erőltetett ráhatás negatív eredményhez vezethet, nem az a cél, hogy a gyermek megundorodjon egy bizonyos ételtől. Ilyen esetben a „kóstold meg, és ha nem ízlik, ne edd meg” megoldás működik. Ez a „mindent megtapasztalni, kipróbálni és véleményt formálni róla” hitvallás keretein belül kitűnően működik. A gyermek kíváncsisága sok esetben legyőzi a félelmét, ha nem érzi kötelezőnek, mire elfordulunk, már túl is van az első falaton, és lehet, hogy egy új ízzel bővül a paletta, amit boldogan újságol a szülőnek is.

 

Sajnos a túlhajszolt életmód következménye, hogy az anyukák egyre ritkábban főznek otthon, és étkeztetik gyermeküket változatosan. Van olyan gyermek, aki csak azt hajlandó megenni (pizza, virsli, meleg szendvics, hamburger, gyorsfagyasztott készétel) amit otthon két rohanás között, vagy egy gyorsétteremben tálalnak elé. Számára egy teljesen új világot jelent például egy krumplipüré pörkölttel, vagy egy zöldségleves. Ezt meg kell tanulnia. Amint megszereti, javasolni lehet, hogy hétvégén anyukával együtt főzzenek egy finom borsólevest. Az együtt főzés, az ízek, illatok világa izgalmassá teszi az étkezést, és különösen erős pozitív érzelmi élményt jelent a gyermek számára.

 

Mi otthon humorral a zöldséglevest „mindentbele” levesnek hívtuk, a tejfölös-paradicsomos krumplileves pedig a „hóemberleves” nevet kapta, ami ugyan nem fehér, hanem piros, de ez nem zavart bennünket. A tojásrántotta „tojáspörkölt” volt, a sonkás tükörtojás meg a „lapostojás”. A leányzó most szorgalmasan tanul salátákat készíteni. Apa állítja elő a világ legfinomabb lecsóját, és a nagy fiúk ma már lelkesen gyakorolják a tűzcsiholás és grillezés igen izgalmas tudományát.

 

- Az altatás is külön szertartásként működik. A pedagógus személyiségétől függően és egyeztetve a szülőkkel, lehetőség van a hangulat, a kellemes légkör és pihenés megteremtéséhez szükséges körülmények előidézésre. Természetes, ha egy gyermek csak a saját kis alvós játékával hajlandó eleinte elaludni, ezt megteheti. Később ezt szinte magától hagyja el, mint a cumit, hiszen ő már „nagyóvodás”!

Ebben az esetben is fontos az otthoni és óvodai szokás-szabályrendszer összehangolása. A mese hangulata, az intim pillanatok élménye, a halk altató zene, a félhomály, a felnőtt szeretetteljes jelenléte és figyelme, mind mind a gyermek megfelelő pihenését és feltöltődését segítik elő.