Dolgozó mami

Nem könnyű döntés egy anyuka számára, hogy óvodába kerüljön a kis csemetéje. Akár anyagi okok miatt, mert vissza kell menni dolgozni, akár egyéb okból születik meg a döntés, fontos, hogy alaposan meggondoljuk, hogy mikor és melyik oviba kerüljön gyermekünk. Emellett bizonyára számos kérdés merül fel minden anyukában, a beiratkozástól kezdve a beszoktatáson át az óvodás napirendig... Ebben szeretnék segíteni most és az elkövetkezendő hetekben egy interjú sorozattal, melyben egy kedves ismerősömet, Tomori Ildikót kérdezem a titeket érdeklő témákról.

 

Ildikó pedagógusi diplomával rendelkezik, diplomáját gyermekpszichológiából írta. Sok éves óvodapedagógusi munkája során dolgozott óvoda-iskolában, ahol a gyermekeket 3 éves kortól 4. osztályig óvónénik vitték végig, tanították, integrált óvodában, ahol a sérült gyermekek egészséges gyermekek közötti fejlesztését és nevelését valósították meg. Munkája mellett elvégezte a korai fejlesztő képzést, és a kompetencia alapú nevelés képzést. Személyének különlegessége, hogy gazdasági másoddiplomával rendelkezik és éveken keresztül dolgozott vállalkozóként, vezetőként az üzleti életben, s így szerzett többrétű tapasztalatai által nem csak a "hagyományos" óvónői szemléletet képviseli. Férjével együtt 3 gyermeket nevelnek.

 

- Ildikó, milyen szempontokat kövessünk óvodaválasztásnál?

 

- Több szempontot kell, illetve érdemes figyelembe vennünk óvodaválasztásnál. Az első, és legalapvetőbb szempont, hogy a gyermek jól érezze magát benne. Amilyen egyszerűen hangzik a dolog, olyannyira fontos. Mire gondolok? Fontos, hogy a közelben legyen, a lakhelytől ne órákig tartson az út az intézményig. A korán kelés így is megviseli a piciket, a szülőket is, a reggeli ideges készülődés és aggodalom az esetleges késés miatt nem javít a helyzeten. Hagynunk kell egy kevés időt az átöltözés és elbúcsúzás szertartására is. Ez meghatározza a gyermek (és a szülő!) egész napi hangulatát.

 

Az intézmény belső és külső adottságai is fontosak: van-e saját udvara; mennyire tetszetős a kialakítása; hogyan van karbantartva; milyen a csoportszobák és mellékhelyiségek kialakítása; megfelelően tágas, világos és kényelmes-e, vagy szűkös kis „lakásóvoda”; van-e tornaterme, esetleg külön kuckók kialakítottak a tevékenységekhez, melyeket a csoportszobán kívül folytatnak a pedagógusokkal.

 

A legfontosabb szempont azonban mégis a pedagógus személye. Én azt szoktam javasolni, ha óvodaválasztás előtt áll a szülő, érdeklődjön az ismeretségi körben, esetleg a környék anyukáitól és gyűjtsön információkat a játszótereken: ki a kedvenc óvó néni és melyik oviban dolgozik. A gyerekeket a körülmények érdeklik a legkevésbé. A legegyszerűbb, kézzel készített játékokkal is boldogan eljátszanak órákon keresztül egy kedves és hozzáértő szakember mellett.

 

- Beszélhetünk-e egyáltalán választásról, vagy oda járatjuk a gyermekünket, ahol helyet kap? Gyakran hallani manapság, hogy örüljünk, ha 1-2 év várakozás után felveszik a gyermekünket...

 

- Természetesen beszélhetünk választásról. Budapesten egy kerületen belül, a lakhely szerinti felosztás alapján is több óvoda esik egy körzetbe. Ezeket mindenképp érdemes összehasonlítani, és a fent említett szempontokat figyelembe véve választani. Érdemes a legnépszerűbb óvodákról időben tájékozódni, mert a férőhelyek ezeknél fogynak el legelőbb. Akkor sem kell elkeseredni, ha a csemete esetleg nem a legszínpompásabb épületbe kerül, mert az óvó nénivel viszont fennállhat a „szerelem első látásra” helyzete.

 

- Szintén vitatott téma, hogy mikor menjen oviba a gyerek? Van-e ideális életkor? Vannak-e speciális helyzete, vagy esetek, ami ezt befolyásolhatja?

 

- Az óvoda nem család és anyuka, ezt le kell szögeznünk. Minden, ami a családon kívüli esemény és elszakadás a biztonságos környezettől, az megviseli a gyermeket. Ez, elmondhatjuk, szinte életkortól független. Sok minden befolyásolja az óvodába kerülést: anyagi helyzet, családi helyzet, munkahely elvesztésétől való félelem, és egyéb speciális körülmények. Amit tanácsolni tudok és szívem szerint azt ajánlom, maradjunk addig otthon a babával, amíg szeretnénk, tudunk és megoldható. Ha pedig az óvoda mellett döntünk, igyekezzünk természetesen és gördülékenyen kezelni az átmenetet, fokozatosan hozzászoktatva a gyermeket a változáshoz. Ne legyen lelkiismeret furdalásunk, ez egy óriási lépés a gyermek fejlődésében.

 

A legalapvetőbb az óvodaérettségnél a három éves kor betöltése és a szobatisztaság. Minden mást a szülő és a jó szakember meg tud oldani. Ehhez viszont megfelelő együttműködés és kommunikáció szükséges, a gyermek érdekében. Minden információ fontos, amit a szülő meg tud osztani a pedagógussal. Itt említeném meg a speciális eseteket is: ha olyan körülmények állnak fenn, melyek nagyban befolyásolhatják az óvodába való beilleszkedést (családi problémák, anyagi helyzet, betegség, sérült gyermek…) ezek mind külön odafigyelést, segítséget és esetenként külső szakértő bevonását igénylik. Ezekről talán érdemes a későbbiekben említést tennünk.

 

- Neked, mint "belsős" szakembernek, mi a véleményed az óvoda intézményéről általában?

 

- Amit az óvodáról a legfontosabb tudni: nem helyettesíti a családi miliőt. Egyetlen pedagógus sem képes semmilyen odafigyeléssel, szeretettel sem pótolni az anyuka, apuka szeretetét. Ez tény, amit el kell fogadni és helyén kell kezelni. Ne várjunk csodát az óvodától, a már létező családi problémákat nem az óvoda fogja megoldani és a gyermeket megfelelően nevelni, ez bizony továbbra is a szülők dolga. A pedagógus segíteni tud ebben, és minden tőle telhetőt megtesz a gyermek megfelelő ellátása és egészséges fejlődése érdekében. Az óvoda olyan szociális intézmény, ahol a gyermek megtanul tanulni, beilleszkedni a társadalomba, elfogadni szabályokat és szokásokat, ami a későbbi életében elengedhetetlen lesz. Ehhez szinte minden rendelkezésére áll az óvodában, ennél többre  azonban egyszerűen nem alkalmas. Minden mást, minden érzelmi töltést a gyermek a környezetétől szív magába. Gondoskodnunk kell arról, hogy ez a kis rakoncátlan és imádni való „szivacs” a lehető legjobban érezze magát élete legfontosabb éveiben. Ezért vagyunk mi, felnőttek.

 

- Összefoglalva tehát, alapos, és időben elkezdett óvodakereséssel, nyugodt hozzáállással, és továbbra is megtartva a szerető szülői-családi hátteret, nagyobb zökkenők nélkül vehetjük kicsinkkel együtt ezt az első nagy akadályt. Fontos továbbá, hogy az óvónőt partnerként kezeljük, igyekezzünk minden információt megadni neki, ami fontos a gyermekünk napközbeni ellátásához, de ne várjuk tőle, hogy innentől kezdve ő "nevelje" a gyermekünket.

 

Ildikó, köszönöm szépen a tanácsokat és a véleményedet, a következő alkalommal az egyes óvoda típusokkal és a beiratkozás folyamatával foglalkozunk majd.

 

(Photo by Remus Pereni)