Dolgozó mami

Talán a rossz időnek köszönhető, de az amúgy naponta kétszer fél órát alvó kislányom mostanában mormotává változott, így volt egy kis időm hétvégén a HR Portálon elolvasni néhány cikket. Találtam egy nagyon érdekes hírt, amin érdemes elgondolkozni...

 A hír lényege az, hogy a francia gyáriparosok szövetsége meghosszabbítaná és kötelezővé tenné az apasági szabadságot, mert így jobban részt vállalnának a férfiak is a gyermek körüli teendőkből, s ezáltal a nőkről részben lekerülne ez a teher, ami egyértelműen vezet - amúgy sok országban - ahhoz, hogy a munkáltatók alapvetően úgy számítanak a női munkaerőre, mint hiányzó dolgozóra, bizonyos értelemben kockázati tényezőre.

Tovább gondolva az egész hírt, azzal, hogy az apukák is "kötelezően" hiányoznának a munkából egy jelentősebb időre (a francia szakszervezeti javaslat 2 hónapról szól) gyermekvállalás esetén, nem csak a nőkről lehetne szépen lassan levakarni a "nem érdemes előléptetni, úgyis elmegy szülni", "kiesett több évre a munkából, azt sem tudja, mi van most a cégnél" bélyegeket, de micsoda előny lenne ez a gyermeknek, aki több időt tölthet az apukájával, erősebb, intenzívebb kapcsolat alakulhatna ki közöttük már az első hónapokban, években. Nem csak este 6-tól 8-ig látná az apukát a kicsit, de heteket tölthetnének együtt. S ha valaki hagyta már egy teljes napig a párját együtt a kicsi gyerekkel, az tudja, hogy valószínűleg néhány nap is elég lenne ahhoz, hogy a férfiak is egy kicsit másként nézzenek az anyukára, aki "csak otthon van a gyerekkel" :-).

Vajon nálunk mikor jut el oda a munkaerőpiac - munkavállalók és munkáltatók is - a politikai döntéshozók, a társadalom, hogy komolyan gondolkozunk az effajta "közös teherviselésben"?

(photo by disgustipado)