Mit kérdezz a bébiszittertől? (kattints a képre!)

nanny 155008519_e7023db2cb_m.jpg

Megjelent a könyvem!

FB borítóhoz könyv (281 x 382) (200 x 272).jpg

Dolgozó mami

FIGYELEM, ezen a blogon a kommentelés, kérdezés lehetősége megszűnt, ha kérdésed van, szeretettel várlak az új honlapomon: www. dolgozomami.hu/blog

ÚJ Dolgozó mami honlap!

banner blogponthura.bmp

Utolsó kommentek

Karriertippek és munkajogi tanácsok dolgozó vagy állást kereső kismamáknak, anyukáknak!

2011.02.16. 14:58 Dolgozó mami

Várandósság bejelentése a munkahelyen

Címkék: anyaság dolgozó kismama várandósan dolgozni

 

Te már tudod a nagy titkot, boldogan, de egyelőre szótlanul mosolyogsz minden nap, és próbálod magad reggelente belepréselni a régi ruháidba. Az íróasztalod leplében gombolod ki a nadrágod, szoknyád – vagy simogatod néha a pocakodat – és a munkahelyi mosdóban nézegeted a tükörben, hogy látszik-e már?
Mikor jelentsük be a munkahelyünkön? És kinek? És hogyan? Sok nő bizonytalan az előbbi kérdésekben…

 
Ajánlatos a 3. hónap végét megvárni, és ekkor nyilvánosságra hozni a jó hírt. Eddigre már megerősödik a kis magzat a pocakodban, de még egy bővebb szabású pólóval, blúzzal simán tudod takargatni magadat és a kis ebihalat is (bár, alkata válogatja, nekem már a 3. hónap előtt is szűk volt minden nadrágom és ruhám derékban). Először a közvetlen főnöködnek mondd el, s lehetőleg négyszemközt. Nem használna a munkahelyi megítélésednek, ha a konyhai, folyosói pletykák révén szerezne tudomást a várandósságodról. Bár biztosan érzelmes állapotban leszel a nagy pillanatban is – én anno egy joghurtreklámon is tudtam bőgni – de igyekezz tárgyilagos, hivatalos maradni. Persze ez úgysem fog sikerülni, hiszen a hormonjaid virtustáncot járnak majd, és tuti elérzékenyülsz, de legalább a szóhasználatodban próbálj meg „normális” maradni, ha már a hangod és a könnycsatornáid kikerülnek az irányításod alól.
 
Érdemes előre átgondolnod, hogy meddig szeretnél dolgozni, hiszen vannak, akik szinte az utolsó pillanatig dolgoznak, mások a bejelentés után 1-2 héttel táppénzre mennek. Így jó, ha a munkáltatód tudja, meddig számíthat rád, s jó pont, ha ezt meg is erősíted a beszélgetés során. Ha az egészségi állapotod megengedi, azaz nem vagy veszélyeztetett terhes, vagy nem különösen stresszes a munkád, azt javaslom, hogy egyezzetek meg közösen egy határidőben, amíg még biztosan dolgozol. Érdemes arról is beszélni, hogy az utódod kiválasztásában részt vegyél-e, esetleg te magad végezd-e, és a betanításában segédkezz-e. Vannak olyan munkakörök, amelyek viszonylag könnyen betölthetőek, itt nem jelenthet problémát az utód megtalálása, de amennyiben valamely speciális ismerettel rendelkezel, vagy egy több éve futó munkahelyi projekt egyik oszlopos tagja vagy, bizony, időbe telhet a pótlásod. Ha nincs rá nagy esély, hogy időben meglesz az utódod, már most felajánlhatod, hogy szívesen segítesz telefonon egy-két fontosabb ügyben akkor is, ha már táppénzen leszel, és esetleg össze is írhatod már a bejelentésre felkészülve a feladataidat, hogy meg tudjátok beszélni, ki mit vesz át, ha a munkaköri feladataidat több kolléga között osztják szét. Amennyiben olyan munkakörben dolgozol, hogy sok kapcsolatod van külső személyek, intézmények, cégek felé (értékesítés, beszerzés, marketing, rendezvényszervezés…), találjátok ki közösen, hogy mikor jelentitek be feléjük a változást. Tanácsos őket később bevonni a tájékoztatottak körébe, elkerülve az esetleges üzleti hátrányokat.
 
Bonyolultabb a helyzet, ha rendszeresen túlórára köteleznek, vegyszerekkel foglalkozol munkád során, vagy éjszakai műszakban dolgozol, hiszen ilyenkor mind a józan ész, mind a törvény tiltja a munkavégzést. Ilyenkor is tanácsos közösen megtalálni az elkövetkezendő hónapokra, hogy milyen feladatokat végezz, hova tudnak áthelyezni cégen belül.
Néha felmerül a bejelentés hallatán a kérdés, hogy meddig szeretnél otthon maradni, mikor jönnél vissza. Itt sem érdemes titkolózni, ha tudod, hogy rövid időn belül visszajönnél, közöld nyugodtan, hiszen így megvan az esélye, hogy átmenetileg megpróbálják megoldani a helyettesítésedet (pl. munkaerő-kölcsönzéssel, a feladataid kollégák közötti szétosztásával…), és így biztos utad van visszafelé az íróasztalodhoz! Ha azonban 3 évet szeretnél otthon tölteni, esetleg a második kis manót is beterveztétek már, játssz nyílt lapokkal, egy korrekt főnök hálás lesz érte.
 
Mindemellett megbeszélheted a főnököddel, hogy a közvetlen kollégáidnak is szólsz, hiszen egy-két héten belül úgyis elkezdődik a találgatás. Én annak idején a tulajdonos és a főnököm mellett a saját kis csapatommal közöltem ugyanazon a napon a jó hírt, és másnap végre felvehettem a kényelmes, hetek óta megvett kismama-nadrágomat, és büszkén – és nem utolsósorban végre nem behúzott hassal - masíroztam be az irodámba.
 
Bár sajnos a magyar munkáltatók jó része nem, hogy nem fogadja kitörő örömmel az ilyen hírt, de nem egyszer megpróbálnak megválni a „feleslegessé vált” munkaerőtől, úgy vélem, hogy ha te korrekt módon jársz el, akkor nagyobb az esélye a hasonlóan korrekt fogadtatásnak. És amennyiben szeretnél visszatérni a céghez, fontos, hogy mindenképpen jó benyomást hagyj magad után, s ne az maradjon meg a főnököd és a kollégáid emlékezetében, hogy a bejelentéstől kezdve semmi hasznodat nem vették.

Ha babát vársz, vagy babát terveztek a pároddal, ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnod! Minden, amit egy dolgozó kismamának tudnia kell! KATT IDE! 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dolgozomami.blog.hu/api/trackback/id/tr522665476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildus73 2011.02.22. 21:11:13

Én egy kicsit kiegészíteném az írást saját eddigi tapasztalataimmal "gyerekprojekt" ügyben. Én még a gyermek tervezésével kezdeném a folyamatot. Mi a férjemmel nehezen duráltuk neki magunkat, de végül majd két éve belevágtunk. Én nem akartam "tervezni", úgy gondoltam hagyom megtörténni a dolgokat, a természetre bízom és örülök neki. Tavaly nyáron terhes is maradtam, ami némi felfordulást is okozott annak rendje és módja szerint. A főnököm látszólag örült, de rövid időn belül megszűnt a cég képviselete, ahol dolgoztam, ez nagyon váratlanul ért. Majd jött a következő sokk: a baba nem maradt meg. Hát, aki ezt átvészelte, annak gondolom nem kell elmesélnem ez milyen lelki megterhelés leendő anyukának és apukának is. Kihevertük. Kivártuk a három hónapot, és a férjem vigasztaló támogatásával elballagtunk szépen a Családtervező Központba. Egy személyes beszélgetés, és máris kiderült mennyi mindenre nem készültem én fel, nem elég "csak úgy belevágni". Természetesen, ha jön, és örülsz, annál jobb nincs, de jobb, ha felkészülsz rá, pláne 35-ön túl, már én is átléptem ezt a határt. Mindenesetre elmondhatom magamról, hogy megnyugtatott a beszélgetés, illetve segített rendet rakni a fejemben és a lelkemben. Új munkahelyet kerestem. Visszatértem régi pályámhoz: óvodapedagógus lettem. Elkezdtem szépen minden nap hőmérőzni, szorgalmasan eszem a vitamint, fogalmam sem volt például arról, hogy voltam-e rubeolás, vagy kaptam-e oltást ellene. Néhány laborvizsgálat, rutinkérdés, személyes tanácsadás és máris rózsaszínben látom a világot. A munkahelyemen egy dolog biztos: nem gyermekellenes. :) A hő-eredményeim tökéletesen követik testem reakcióját a pszichés megterhelésre, a stresszre, betegségre, így pontosan tudom, követve a görbét, hogyan kell javítanom ezeken, hogy ideális legyen a fogamzási időszak. Egészségesen étkezem, igyekszem pihenni, többet mozogni, és élvezni ezt az időszakot. Körülbelül két hónap után óvatosan felvezettem a gyermektémát a közvetlen kolléganőmnek. Azt már tudtam, hogy ő is próbálkozik, mivel egyforma felelősségünk van a csoportunkért úgy gondoltam jó, ha ő tudja meg tőlem először, hogy én is ezt tervezem. Kértem, hogy a vezetőnknek még ne említse, én szeretném. Pár napon belül meg is tettem. Leültünk, és kellemes körülmények között finoman rákérdezett hogyan tervezem a jövőmet gyermekszülés szempontjából. Elmeséltem, ami történt, és, hogy most újra próbálkozunk a férjemmel. Nos, mindenkinek ilyen vezetőt kívánok. :) Miután őszintén megosztottam vele minden számára szükséges információt, abban is megegyeztünk, hogy amint sikerül, ő lesz az első, akinek szólok, még a három hónapon belül, hiszen ez idő alatt is lehet, hogy megtörténhet, hogy helyettesítenie kell engem valakivel valamilyen oknál fogva. Illetve a szakemberekkel azt is megbeszéltem előre, mennyire lehet veszélyes gyerekek között tölteni a terhesség első időszakát, hiszen nagy a fertőzésveszély. Megnyugtattak, hogy valószínűleg addigra az összes létező bacit összeszedem majd, így meglesz a megfelelő védettségem, ha nem adódik más probléma, addig maradok, amíg bírom. :) Teljes nyugalom és béke költözött belém. Nyoma nincs annak a feszült, ingerült várakozásnak, ami miatt előbb néha rosszul éreztem magam: mikor zuhan a nyakam közé a pozitív teszt? Most már tudom, hogy hamarosan, mert testileg, lelkileg felkészültem rá, és a baba pontosan tudja mikor jött el az ő ideje. :) Már nagyon várom.

Dolgozó mami 2011.02.23. 18:11:06

@Ildus73: Igen, van igazság abban, hogy nem csak a bejelentésről lehetne írni, de korábban is kellene tervezni :-) és nem csak karrier, vagy anyagi szempontból, de egészségügyi és lelki szempontokból is! Egy baba óriási felelősség, és ehhez az is hozzátartozik, hogy az ember lánya mindent megtesz azért, hogy a jövevény egészségesen szülessen. Sajnos a családtervezés, a kivizsgálások nem rutinszerűek idehaza, pedig ahogy írod, sok segítséget adhat egy idegesebb leendő kismaminak. Örvendetes olvasni ugyanakkor, hogy vannak cégek, ahol ilyen nyíltan és őszintén tud a főnök és a dolgozó erről a témáról beszélgetni, félelem és az állás elvesztésének veszélye nélkül.
Köszönöm a pozitív hangulatú kommentet, biztos reményt ad sok más leendő anyukának, akik elveszítettek már egy angyalkát és a következőre várnak :-)
süti beállítások módosítása