%20(200%20x%20272).jpg)
Te már tudod a nagy titkot, boldogan, de egyelőre szótlanul mosolyogsz minden nap, és próbálod magad reggelente belepréselni a régi ruháidba. Az íróasztalod leplében gombolod ki a nadrágod, szoknyád – vagy simogatod néha a pocakodat – és a munkahelyi mosdóban nézegeted a tükörben, hogy látszik-e már?
Mikor jelentsük be a munkahelyünkön? És kinek? És hogyan? Sok nő bizonytalan az előbbi kérdésekben…
Ajánlatos a 3. hónap végét megvárni, és ekkor nyilvánosságra hozni a jó hírt. Eddigre már megerősödik a kis magzat a pocakodban, de még egy bővebb szabású pólóval, blúzzal simán tudod takargatni magadat és a kis ebihalat is (bár, alkata válogatja, nekem már a 3. hónap előtt is szűk volt minden nadrágom és ruhám derékban). Először a közvetlen főnöködnek mondd el, s lehetőleg négyszemközt. Nem használna a munkahelyi megítélésednek, ha a konyhai, folyosói pletykák révén szerezne tudomást a várandósságodról. Bár biztosan érzelmes állapotban leszel a nagy pillanatban is – én anno egy joghurtreklámon is tudtam bőgni – de igyekezz tárgyilagos, hivatalos maradni. Persze ez úgysem fog sikerülni, hiszen a hormonjaid virtustáncot járnak majd, és tuti elérzékenyülsz, de legalább a szóhasználatodban próbálj meg „normális” maradni, ha már a hangod és a könnycsatornáid kikerülnek az irányításod alól.
Érdemes előre átgondolnod, hogy meddig szeretnél dolgozni, hiszen vannak, akik szinte az utolsó pillanatig dolgoznak, mások a bejelentés után 1-2 héttel táppénzre mennek. Így jó, ha a munkáltatód tudja, meddig számíthat rád, s jó pont, ha ezt meg is erősíted a beszélgetés során. Ha az egészségi állapotod megengedi, azaz nem vagy veszélyeztetett terhes, vagy nem különösen stresszes a munkád, azt javaslom, hogy egyezzetek meg közösen egy határidőben, amíg még biztosan dolgozol. Érdemes arról is beszélni, hogy az utódod kiválasztásában részt vegyél-e, esetleg te magad végezd-e, és a betanításában segédkezz-e. Vannak olyan munkakörök, amelyek viszonylag könnyen betölthetőek, itt nem jelenthet problémát az utód megtalálása, de amennyiben valamely speciális ismerettel rendelkezel, vagy egy több éve futó munkahelyi projekt egyik oszlopos tagja vagy, bizony, időbe telhet a pótlásod. Ha nincs rá nagy esély, hogy időben meglesz az utódod, már most felajánlhatod, hogy szívesen segítesz telefonon egy-két fontosabb ügyben akkor is, ha már táppénzen leszel, és esetleg össze is írhatod már a bejelentésre felkészülve a feladataidat, hogy meg tudjátok beszélni, ki mit vesz át, ha a munkaköri feladataidat több kolléga között osztják szét. Amennyiben olyan munkakörben dolgozol, hogy sok kapcsolatod van külső személyek, intézmények, cégek felé (értékesítés, beszerzés, marketing, rendezvényszervezés…), találjátok ki közösen, hogy mikor jelentitek be feléjük a változást. Tanácsos őket később bevonni a tájékoztatottak körébe, elkerülve az esetleges üzleti hátrányokat.
Bonyolultabb a helyzet, ha rendszeresen túlórára köteleznek, vegyszerekkel foglalkozol munkád során, vagy éjszakai műszakban dolgozol, hiszen ilyenkor mind a józan ész, mind a törvény tiltja a munkavégzést. Ilyenkor is tanácsos közösen megtalálni az elkövetkezendő hónapokra, hogy milyen feladatokat végezz, hova tudnak áthelyezni cégen belül.
Néha felmerül a bejelentés hallatán a kérdés, hogy meddig szeretnél otthon maradni, mikor jönnél vissza. Itt sem érdemes titkolózni, ha tudod, hogy rövid időn belül visszajönnél, közöld nyugodtan, hiszen így megvan az esélye, hogy átmenetileg megpróbálják megoldani a helyettesítésedet (pl. munkaerő-kölcsönzéssel, a feladataid kollégák közötti szétosztásával…), és így biztos utad van visszafelé az íróasztalodhoz! Ha azonban 3 évet szeretnél otthon tölteni, esetleg a második kis manót is beterveztétek már, játssz nyílt lapokkal, egy korrekt főnök hálás lesz érte.
Mindemellett megbeszélheted a főnököddel, hogy a közvetlen kollégáidnak is szólsz, hiszen egy-két héten belül úgyis elkezdődik a találgatás. Én annak idején a tulajdonos és a főnököm mellett a saját kis csapatommal közöltem ugyanazon a napon a jó hírt, és másnap végre felvehettem a kényelmes, hetek óta megvett kismama-nadrágomat, és büszkén – és nem utolsósorban végre nem behúzott hassal - masíroztam be az irodámba.
Bár sajnos a magyar munkáltatók jó része nem, hogy nem fogadja kitörő örömmel az ilyen hírt, de nem egyszer megpróbálnak megválni a „feleslegessé vált” munkaerőtől, úgy vélem, hogy ha te korrekt módon jársz el, akkor nagyobb az esélye a hasonlóan korrekt fogadtatásnak. És amennyiben szeretnél visszatérni a céghez, fontos, hogy mindenképpen jó benyomást hagyj magad után, s ne az maradjon meg a főnököd és a kollégáid emlékezetében, hogy a bejelentéstől kezdve semmi hasznodat nem vették.
Ha babát vársz, vagy babát terveztek a pároddal, ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnod! Minden, amit egy dolgozó kismamának tudnia kell! KATT IDE!
Utolsó kommentek