Nemrég megkérdezte tőlem egy anyuka, hogy hogyan indokolja egy HR-es, vagy munkaerő-közvetítő számára is elfogadható módon, hogy vissza szeretne lépni egy kényelmesebb állásba az eddigi jól fizető, de kevésbé "anyabarát" munkaköréből. Piacképes végzettsége van, sok éves multis tapasztalata, de állandó időzavara is, mert nem tudja összeegyeztetni a nem 8 órás munkáját, a gyermekeket és a férjét. Szeretne egy nyugisabb, kényelmesebb állást, de ezzel azért mégsem lehet nyitni egy interjún... :-) Pláne, hogy odáig el sem jut, mert be sem hívják, meglátva az önéletrajzában a sok végzettséget és a munkahelyi tapasztalatait.

Hogy is lehet tehát ezt a helyzetet okosan, taktikusan "tálalni"?

Ha egy kiválasztás végző személy túlképzettnek lát elsőre egy jelöltet az önéletrajza alapján, nagyon ritkán hívja csak fel pontosítás céljából a jelentkezőt, hiszen azt valószínűsíti, hogy egyrészt bérben nem fognak tudni megegyezni (hiszen ilyen tudással, tapasztalattal sokkal többet várhat el a jelölt, mint amit ők tudnak fizetni az alacsonyabb pozícióban), másrészt ott lebeg annak a veszélye is, hogy az első magasabb pozíciójú állásért át fog menni a frissen felvett dolgozó egy másik céghez. Logikus tehát az ő szemszögéből, hogy azonnal félre is teszi a CV-t az elutasítandó kupac tetejére. Mit kell tehát csinálnunk? Meggyőzni őt arról - már a pályázás legelső szakaszában - hogy bizony, talán nehéz elhinni, de mi pont ide, ebbe a munkakörbe, ebbe a pozícióba vágyunk jönni dolgozni! A kifogáskezelés egyik legjobb módja, ha elébe megyünk az amúgy nyilvánvaló és biztosan mindenkinek szemet szúró ténynek, és mi magunk említjük meg. Megtehetjük ezt úgy, hogy az önéletrajz mellé készített motivációs levélbe beleírjuk, hogy bár első pillantásra a tanulmányaink és tapasztalataink alapján magasabb pozícióra pályázhatnánk, de a jelenlegi életszakaszunkban - ide jöhet a családi helyzet, a gyerekek említése - felelősségteljesen és teljes értékű munkaerőként és anyaként egyszerre pont egy ilyen pozícióban tudnánk kiteljesedni. És nem, nem vágyunk el másik céghez magasabb, vezetői munkakörbe, hanem stabil, megbízható tagja szeretnénk lenni egy csapatnak egy alacsonyabb pozícióban, ami a szakmai ismeretek elmélyítését, további rutinszerzést, vagy horizontális karrierépítést tesz lehetővé számunkra az elkövetkezendő években.

A személyes interjún aztán - az interjúztató személytől függően - további szépséges mondatkölteményeket lehet bevetni. Amennyiben középkorú hölgy az interjúztatónk, és esetleg kint van az asztalán a gyermekek képe, nyugodtan kijátszhatjuk az "anyuka-kártyát", azaz utaljunk csak elég nyilvánvalóan arra, hogy a mostani életszakaszunk nem az őrült karrierépítésről szól, hanem a család és a munka összehangolásáról, és nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy a mai magyar munkaerő-piacon ez egy nő számára azt jelenti, hogy sokszor kissé alacsonyabb pozíciót vállal el. Ha mázlink van, és a velünk szemben ülő is ezt tette anno, akkor már "beljebb vagyunk" egy kicsit. Ha a karrierista "bezzeganyukával" ülünk szemben, aki a vezetői pozíciót és babázást kisujjból oldotta meg, akkor meg egyszerűen csak említsük meg, hogy igen kevés anyuka tud egy ilyen helyzetben bámulatra méltóan helyt állni mindkét szerepben, nekünk valószínűleg nem is sikerülne, így inkább nem is próbálkozunk vele. Neki is van mája... :-)

Amennyiben férfi interjúztatónk van, kevésbé érzelmesen, inkább racionális érvekkel próbáljuk meg ugyanezt előadni. A férfiakra jobban hatnak az észérvek, a kézzel fogható, számszerűsíthető előnyök, amiket velünk nyer(het) a vállalat. Ilyen lehet például a tapasztalatunk, ami több, mint ami ehhez a munkakörhöz kell, és ezt most "alacsonyabb áron" kaphatja meg a cég, a lojalitás, amit gyermekes anyukaként képviselünk...

A lényeg az, hogy őszintén hangozzon - és őszintén is gondoljuk azt - hogy a következő években ez nekünk nem visszalépés, hanem fejlődés, csak éppen nem a megszokott irányba, felfelé, hanem egy másik vonalon. Ha ügyesen fel tudjuk sorakoztatni az érveinket, amik mellettünk és a döntésünk mellett szólnak, nyert ügyünk lesz!

(photo by SOCIALisBETTER)