Gyakran kérdezik meg tőlem az állást kereső, vagy váltani szándékozó anyukák, hogy beleírják-e az önéletrajzba, hogy van gyermekük? A kérdés nagyon nehéz, hiszen ahány munkáltató, ahány HR-es, annyi féle hozzáállás, gyakorlat. Alapvetően Magyarországon sajnos még mindig komoly diszkriminációs problémák vannak ezen a területen, nem egy esetben hallottam munkáltatók szájából, hogy akinek kisgyereke van, szóba sem jöhet a kiválasztás során. Sajnos tény az is, hogy a gyermekek napközbeni állami intézményben történő elhelyezése jóformán megoldhatatlan, hacsak nem foglaltattuk le a bölcsis, ovis férőhelyet még a fogantatás előtt. És ezt a munkáltatók is jól tudják…Mit tegyük tehát?
Alapszabály a pályázás során, hogy csak arra lőjünk, amire esélyünk van. Ha tehát országos területi képviselőt keresnek, nem valószínű, hogy egy kétéves kispocokkal a hátunk mögött esélyünk van a kiválasztás során, hiszen nap, mint nap autóban ülve és utazva kéne tölteni a munkaidőt, ez egy kisgyermekkel nehezen egyeztethető össze. Így azt javaslom, hogy anyaként csak olyan munkaköröket pályázzunk – megkímélve magunkat is a felesleges csalódástól – ahol a munkáltató fejével gondolkodva látjuk az esélyét, hogy megoldható a csemete elhelyezése, felügyelete pl. betegség esetén is, és összeegyeztethető a munka és a magánélet.
Az egyik irányvonal, hogy bátran beleírjuk a családi állapotunkhoz a gyermekek számát, ha nagyobbak, akkor az életkorukat is. Ez mindenképpen mutatja, hogy nem picúrokról van szó, akik még tényleg intenzív törődést és sok időt igényelnek, és alkalomadtán anyut akár hetekre is „kivonják a forgalomból”. Az őszinte irányvonal kedvelői megtehetik azt is, hogy azonnal utána is írják, hogy a gyermek(ek) felügyelete betegség esetén is mindig megoldott, hiszen közelben lakik a nyugdíjas nagymama, vagy bejáratott bébiszittere van a családnak, esetleg apuka otthon dolgozik. Fontos azonban, hogy ezt csak akkor állítsuk, ha valóban így is van. Amennyiben eljutunk a személyes interjúra, ott majd – kérés és rákérdezés nélkül – megerősítjük ugyanezt szóban is! Rásegíthetünk még az ügyünkre egy motivációs levéllel, ahová beírjuk, hogy 2-3 év otthonlét után kifejezetten vágyunk vissza a munka világába, tettre készen, motiváltan állunk minden új kihíváshoz, és az otthon töltött idő alatt is foglalkoztunk szakmai témákkal, hogy ne essünk ki a körforgásból.
A másik verzió, hogy nem írjuk bele a gyermekeket, illetve a GYED-en, GYES-en töltött évek számát. Én alapvetően ezzel nem értek egyet, hiszen ha 5 év szakmai tapasztalatot vár el a munkáltató, akkor nagyon örül, ha az önéletrajzból 5 éves szakmai múltat olvas ki, de nagyot csalódik, ha a személyes beszélgetésnél 2 tapasztalat + 3 év GYED-GYES lesz a valóság! S aki eleve nem szívesen vesz fel gyermekes jelöltet, nem igazán fogja meggondolni magát a személyes interjún nyújtott lenyűgöző szereplésünk miatt, ha mégiscsak ott villog a fejében a piros lámpa (VIGYÁZZ, GYEREKE VAN!!!!). Arról nem is szólva, hogy ha a munkáltató eleve nem gyerekbarát hozzáállású, akkor a későbbiekben is folyamatosan gondjaink lesznek. Persze történhetnek csodák, de ritkán… sajnos!
Nagyon sok csalódott, és elkeseredett anyukával beszélgettem a munkám során, és tudom, mennyire rossz, ha az ember lánya úgy érzi, a világ egyik legszebb feladatával, a gyermekvállalással „kiírta” magát a munka világából. Csak azt tudom tanácsolni, hogy az álláskeresésre – mint bármi másra – az anyukáknak is fel kell készülni, ez is egy külön tudás, amit meg lehet szerezni. Hamarosan további állásvadász tippeket adok itt a blogon…
(photo by desi.italy)
Utolsó kommentek