Mit kérdezz a bébiszittertől? (kattints a képre!)

nanny 155008519_e7023db2cb_m.jpg

Megjelent a könyvem!

FB borítóhoz könyv (281 x 382) (200 x 272).jpg

Dolgozó mami

FIGYELEM, ezen a blogon a kommentelés, kérdezés lehetősége megszűnt, ha kérdésed van, szeretettel várlak az új honlapomon: www. dolgozomami.hu/blog

ÚJ Dolgozó mami honlap!

banner blogponthura.bmp

Utolsó kommentek

Karriertippek és munkajogi tanácsok dolgozó vagy állást kereső kismamáknak, anyukáknak!

2011.05.30. 08:17 Dolgozó mami

Óvoda - mi a helyzet az egyéni igényekkel?

Címkék: óvoda

Több hete foglalkozunk már az óvodaválasztással, ovis szokásokkal, és mindenféle ehhez kapcsolódó hasznos információval. A mostani bejegyzésben azt feszegetem, hogy hogyan tud az uniformizált és rend(szer)központú óvoda a gyermekek olyan egyéni igényeihez, szokásaihoz igazodni, mint az anya ölében való, vagy alvós állatkával való elalvás, vagy a speciális étkezési szokások...

 
- Bizonyára sok anyuka aggódik azon, hogy az ő kicsije csak altatással tud elaludni, magától nem, vagy hogy bizonyos ételeket nem eszik meg. Mennyire tudja ezeket a "speciális igényeket" egy óvoda figyelembe venni, pláne, ha a túlzsúfolt csoportokra és a leterhelt óvónénikre gondolunk?
 
- Hát igen, az óvodák nincsenek könnyű helyzetben manapság. Ennek ellenére mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a csoportok ne legyenek túlzsúfolva, és megfelelően legyenek ellátva a pedagógusok által.
Az óvodai életben a pedagógus egy otthonról hozott és erősen megalapozott szokás- szabályrendszerrel dolgozik. Nem feltétlenül helyes, de működő rendszerrel. Az első lépés, mint azt már többször említettem, a gyermek érdekében, a megfelelő kommunikáció az őt körülvevő felnőttek, adott esetben a pedagógus és a szülő között. Így van ez az altatás és étkezés óvodai lebonyolítása esetében is.
Természetesen az óvodai étkeztetésnél a különleges helyzetekre is igyekszünk megoldásokat nyújtani. Ilyenek lehetnek a különböző betegségek miatt fennálló étkezési problémák: cukorbetegség, lisztérzékenység, allergia, betegség utáni diéta. A szülővel és a fenntartóval egyeztetve lehet saját ételt adni a gyermeknek, vagy külön étrendet kérni az étkeztetést biztosító szolgáltatótól.
A pedagógus, természetesen minden esetben egyeztetve a szülőkkel, odafigyel arra, hogy vallási okokból, vagy családi étkezési szokásokból eredő eltérésekre is kölcsönösen megfelelő megoldást találjon.
 
A pedagógus feladatai közé tartozik, és ezt különösen szívükön viselik, figyelni a gyermek egészséges testi fejlődését és vitamindús táplálkozását. Minden esetben igyekszik megszerettetni a gyermekekkel a helyes táplálkozást szolgáló ételféleségeket. Ezt spontán módon, szinte észrevétlenül és feltétlenül játékosan teszi, beépítve a gyermek életébe. Minden erőltetett ráhatás negatív eredményhez vezethet, nem az a cél, hogy a gyermek megundorodjon egy bizonyos ételtől. Ilyen esetben a „kóstold meg, és ha nem ízlik, ne edd meg” megoldás működik. Ez a „mindent megtapasztalni, kipróbálni és véleményt formálni róla” hitvallás keretein belül kitűnően működik. A gyermek kíváncsisága sok esetben legyőzi a félelmét, ha nem érzi kötelezőnek, mire elfordulunk, már túl is van az első falaton, és lehet, hogy egy új ízzel bővül a paletta, amit boldogan újságol a szülőnek is.
 
Sajnos a túlhajszolt életmód következménye, hogy az anyukák egyre ritkábban főznek otthon, és étkeztetik gyermeküket változatosan. Van olyan gyermek, aki csak azt hajlandó megenni (pizza, virsli, meleg szendvics, hamburger, gyorsfagyasztott készétel) amit otthon két rohanás között, vagy egy gyorsétteremben tálalnak elé. Számára egy teljesen új világot jelent például egy krumplipüré pörkölttel, vagy egy zöldségleves. Ezt meg kell tanulnia. Amint megszereti, javasolni lehet, hogy hétvégén anyukával együtt főzzenek egy finom borsólevest. Az együtt főzés, az ízek, illatok világa izgalmassá teszi az étkezést, és különösen erős pozitív érzelmi élményt jelent a gyermek számára.
 
Mi otthon humorral a zöldséglevest „mindentbele” levesnek hívtuk, a tejfölös-paradicsomos krumplileves pedig a „hóemberleves” nevet kapta, ami ugyan nem fehér, hanem piros, de ez nem zavart bennünket. A tojásrántotta „tojáspörkölt” volt, a sonkás tükörtojás meg a „lapostojás”. A leányzó most szorgalmasan tanul salátákat készíteni. Apa állítja elő a világ legfinomabb lecsóját, és a nagy fiúk ma már lelkesen gyakorolják a tűzcsiholás és grillezés igen izgalmas tudományát.
 
- És az altatás, ami sok csemeténél külön kunszt odahaza? Be lehet-e vinni például alvós játékot, rongyot, mert hozzá van szokva a kicsink?
 
- Az altatás is külön szertartásként működik. A pedagógus személyiségétől függően és egyeztetve a szülőkkel, lehetőség van a hangulat, a kellemes légkör és pihenés megteremtéséhez szükséges körülmények előidézésre. Természetes, ha egy gyermek csak a saját kis alvós játékával hajlandó eleinte elaludni, ezt megteheti. Később ezt szinte magától hagyja el, mint a cumit, hiszen ő már „nagyóvodás”!
Ebben az esetben is fontos az otthoni és óvodai szokás-szabályrendszer összehangolása. A mese hangulata, az intim pillanatok élménye, a halk altató zene, a félhomály, a felnőtt szeretetteljes jelenléte és figyelme, mind mind a gyermek megfelelő pihenését és feltöltődését segítik elő.
 
- Mesélj kérlek néhány szót arról is, hogy hogyan kerülhetjük el a reggeli "cirkuszolást"? Hogyan induljunk el (és érkezzünk meg) időben és jókedvűen az oviba?
 
- Fontos, hogy azonos időpontokban kerüljön ágyba a délutáni és esti alváshoz. Ez a reggeli ébredés és indulás hangulatát is nagyban befolyásolja, hiszen ha a gyermek kialvatlan, akkor „joggal” hisztizik az oviban, hiszen fáradtan kezdi a napot. Az időben kelést is felhasználhatja a szülő arra, hogy pár perces reggelivel (kakaó, vajas kifli) megteremtse a nap jó hangulatát. Egy pici figyelem és beszélgetés elég ahhoz, hogy a gyermek biztonságos nyugalommal és pozitívan álljon a nap feladatai elé, hiszen, ha belegondolunk, az egész napi játékos „tanulás” ugyanolyan fárasztó és megterhelő lehet számára, mint a felnőttek számára a munka.
 
- Köszönöm Ildikó, a következő alkalommal kicsit "lelkizni" szeretnék majd, mit tegyünk, ha úgy érezzük, nem jön ki a csemeténk az óvónénijével, vagy ha mi magunk érezzük rosszul magunkat, hogy oviba jár a nagyfiunk, nagylányunk...

 

(Photo by adamslife)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dolgozomami.blog.hu/api/trackback/id/tr32936498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.