Mit kérdezz a bébiszittertől? (kattints a képre!)

nanny 155008519_e7023db2cb_m.jpg

Megjelent a könyvem!

FB borítóhoz könyv (281 x 382) (200 x 272).jpg

Dolgozó mami

FIGYELEM, ezen a blogon a kommentelés, kérdezés lehetősége megszűnt, ha kérdésed van, szeretettel várlak az új honlapomon: www. dolgozomami.hu/blog

ÚJ Dolgozó mami honlap!

banner blogponthura.bmp

Utolsó kommentek

Karriertippek és munkajogi tanácsok dolgozó vagy állást kereső kismamáknak, anyukáknak!

2011.05.05. 09:40 Dolgozó mami

Óvodakezdés - beszoktatás, napi rutin

Címkék: óvoda

Azt hiszem - még ha nagyon-nagyon pozitív hozzáállásúak is vagyunk - mindegyikünk lelki szemei előtt ott lebeg a következő rémkép: egyetlen csemeténk, hús a húsunkból, vér a vérünkből kínkeservesen bömböl odabent az ajtón belül, s esetleg hogy még jobban megszakadjon a szívünk, hangos "anyaaaaaaaa gyere visszaaaaaaa" könyörgéssel fűszerezi a  műsort, mi meg itatjuk az egereket az ajtón kívül és a világ legrosszabb anyukájának érezzük magunkat... :-) Kinek is rosszabb, nehezebb? Nehéz lenne megmondani...

Pedig nem kell feltétlenül, hogy így kezdődjön az óvodai karrierje csemeténknek. Mit tegyünk, hogyan készüljünk előre az ovira, az elszakadásra? Ebben ad tanácsokat a héten nekünk Tomori Ildikó.

- Sokat hallani és olvasni a beszoktatásról, mégis arra kérnélek, hogy foglald össze számunkra, hogy hogyan zajlik, mennyi ideig tart és hogyan tudjuk a kicsinket a legjobban támogatni ebben? Meséljük neki róla előre, látogassuk meg többször az ovit?

- Minden anyuka és kisgyermek számára fontos testileg és lelkileg is felkészülni arra, hogy egymás nélkül töltsék el a nap bizonyos szakaszát, valamilyen formában. Egy anyuka számára gyönyörű, de néha megterhelő feladat a gyermekgondozás. Ahhoz, hogy ne merüljön ki lelkileg, ne hanyagolja el az egészségét, szépségét, ne mellőzze a szociális érintkezés lehetőségeit, mindenképp el kell fogadnia, hogy gyermekéről mások is gondoskodhatnak. Ettől az ő értéke nem változik.

A beszoktatás nem az oviban kezdődik. Amennyiben az anyukának van arra lehetősége, hogy kikapcsolódjon, pár órát magával és azzal a tevékenységgel töltsön, amiben örömét leli, miközben gyermeke megbízható kezekben van, az nagyon sokat segít abban, hogy az elváláshoz fokozatosan szokjanak hozzá mindketten. Ez pár hónapos kortól elindítható folyamat. Ha hetente csak pár órát töltenek külön, ezalatt mindketten meggyőződnek arról, hogy minden rendben zajlik. A pici természetesnek veszi majd, hogy a szerettei közül nem mindenki van állandóan körülötte, de aki vele van, az csak rá figyel, akkor nem alakul ki benne sem az elhagyatástól való félelem. Nagyon gyorsan megtanulja azt is, hogy anyuci eltűnése nem a félelem érzésével párosul, hanem annak a biztonságnak az érzésével, hogy újra felbukkan, ugyanazzal a szeretettel, ami körülveszi mindkettőjüket. Az anyuka is lehetőséget kap arra, hogy fokozatosan szokjon hozzá az érzéshez, hogy gyermeke más családtagokat, vagy idegeneket (bébiszittert, bölcsődei gondozót, majd óvónőt) minden zokszó és félelem nélkül szeretettel képes elfogadni.

Ebben az esetben is az őszinteséget és a természetességet hangsúlyozom. Ha a szülő fél elengedni gyermekét egy kis időre, túlaggódó gondoskodásával tartja állandóan szemmel, gyermeke értetlenül és nehezen fogja viselni, ha hirtelen tűnik el hosszabb időre.

-Tudunk előre készülni valahogy lelkiekben az oviba járásra, és ha igen, mit tegyünk?

- Már pár hetesen lehet játszani a picivel bújócskát: anya elbújik, pici nem látja, esetleg elsírja magát, majd anya előbújik és megölelgeti, megerősítve a babát abban, hogy az elengedés természetes dolog, nem örökre szól, és nem okoz fájdalmat. A biztonság és a szeretet érzésének megerősítése a legfontosabb, a többi megy magától. Természetesen, lélekben megfelelően felvértezve, eljön az ideje az „igazi” elszakadásnak is, amikor valóban egy teljes napot tölt a gyermek idegen felnőttek és kortársai között.

Gyerekekkel már a játszótéren is barátkozhat. Itt is sokat tanulnak a picik egymástól. Valóban érdemes emlegetni az ovit és mesélni róla a gyermeknek, akár mesekönyvből is. Érdemes bemenni egy épületbe, udvarba, ha van a közelben. Bármelyik oviban szívesen látják az érdeklődőket, nem csak a nyílt napokon. 

 Az óvodában szeptembertől fogadják a gyermekeket hivatalosan, a beiratkozást követően. Ezután egy beszoktatási időszak következik, ami gyerekenként változó időtartamú lehet, attól függően, hogyan viseli az intézményben maradást. Érdemes rövidebb időtartammal kezdeni, még a délutáni ott alvás nélkül, egy darabig az anyuka is a kicsivel maradhat. Amennyiben a pedagógussal egyeztetve úgy dönt az anyuka, hogy nincs szükség a további jelenlétére, úgy a gyermek a teljes napot óvodában töltheti.

 
- Sokat hallani arról is, hogy az óvodában vannak bizonyos szabályok, napirend, amit a gyermekünknek is be kell tartani. Mennyire fontos a napi rutin az ovisok életében és hogyan tudunk mi neki segíteni? Egyáltalán hogyan zajlik egy tipikus ovis nap? Milyen a napi program?
 
- Ahogy mondod, az oviban nem csak az idegen környezettel kell megbirkóznia a csemetének, hanem rengeteg szokással és szabállyal találja magát szemben. Ezekre is valamilyen szinten fel lehet készülni, ha az anyuka születésétől kialakítja a baba természetes életritmusát. Azonos időben teszi nap, mint nap a szükséges tevékenységeket (evés, alvás, játék, séta) nem kizökkentve belőle a picit, csak ha feltétlenül szükséges. Ebben az esetben csak az intézmény életritmusához kell majd kicsit igazodniuk, amennyiben lehetőség van rá, akkor otthon is, az intézményen kívül.

Ez pontosan mit jelent? Viszonylag korai ébredés, majd reggeli, ezután játék, különböző tevékenykedések a pedagógus irányításával. Ezt az időt hétvégén a szülők is aktívan gyermekeikre szánhatják. Tíz óra körül valamilyen gyümölcs fogyasztása, majd időjárástól függően udvari, szabadtéri játék, vagy kirándulás. Dél körül ebéd, majd körülbelül két és fél óra pihenés, alvás. Ezt mindenképp érdemes, még akár iskolás korig, betartani otthon is. A gyermek nem érzi magát fáradtnak, gyakran nyűgös, hogy nem akar aludni, a szülő pedig ezt elfogadja. Ennek ellenére a szervezetének szüksége van a pihenésre. Egy kevés pihenésidőt el tudunk érni a gyermeknél akár úgy is, hogy nem alszik, ha ilyenkor a szülővel a gyerekszobában kifejezetten csendes, lazító tevékenységet folytatnak: halk zene mellett meseolvasás, beszélgetés, esetleg mécses gyújtásával, elmélyült és nem megerőltető játék, akár játékos masszázst is megtanulhatunk, a gyerek élvezni fogja. Semmiképp nem javaslom ilyenkor a televíziót. A fény és képhatások még a legszelídebb mesefilm esetében sem hatnak nyugtatólag a gyermeki agyra.

Pihenés után valamilyen könnyű uzsonna, majd játék, szabadtéri időtöltés vacsoráig. Érdemes korán ágyba bújnia a kicsinek, és ha a délutáni együtt pihenés kimaradt, akkor itt lehet pótolni a mesélést, beszélgetést, és az ehhez hasonló lazító tevékenykedést. Férjemmel, az ikrek körülbelül tizenkét éves koráig, rendszeresen bábszínházasdit játszottunk elalvás előtt. Az idősebb fiúk is odacsődültek, a világért ki nem hagyták volna a szerepjátékot. Plüss állatokkal folyt a szinte végtelen mese, mert az állatok, jól felépített személyiségükkel, velünk együtt fejlődtek és nőttek a történetekben.

- Milyen felszereléssel készüljön a család az oviba menetelre? Mit kell magával vinnie a kicsinek?

- Ami az óvodai felszerelést illeti, a legfontosabb a praktikusság. Minden oviban van saját kis öltözőrésze a gyermeknek, ahova a ruháit helyezhetjük. Ez a hely többnyire kevés ahhoz, hogy sok mindent zsúfoljunk ide. A csoportszobában szobai öltözék és cipő a kényelmes viselet. Jó, ha odafigyelünk arra, hogy könnyen kezelhető ruhaneműje és lábbelije legyen, mert sokkal gyorsabban válik önállóvá, nagyobb sikerélménnyel. Minden esetben fontos, hogy egy garnitúra váltóruhája legyen, bármi megtörténhet. Olyan ruhaneműt válasszunk az oviba, amit nem sajnálunk, ha véletlenül baja esik, vagy elkallódik. Sajnos ez előfordul, a kicsik gyakran nincsenek tisztában azzal mi az övék. Már kiscsoportban igyekszünk mielőbb rászoktatni és megtanítani őket a tisztálkodás szabályaira és fogásaira: fogmosás, fésülködés, orrfújás. Saját fogkeféjük és fésűjük van. Intézménytől függően kérnek, vagy nem ágyneműt. Saját pizsamában pihennek és tornaruhában tornáznak. Érdemes mindenbe jól láthatóan és mosásállóan beleírni a saját jelüket.

- Köszönöm a részletes tájékoztatást, és a klassz tippeket. Az biztos, hogy amit az elszakadásról és a babánk másra bízásáról mondtál, az valóban így van, ezt én is meg tudom erősíteni. Bár nálunk még az óvoda nem téma, hiszen a lányom még kicsi ehhez, de látom, hogy milyen jól elvan azzal a néhány emberrel, akit fokozatosan, okosan megtervezve "vezettünk be" az életébe, s ha anya lelép a színről, akkor lelkesen integet, hogy szia, mehetsz, én jól elleszek. És én magam is tudom, hogy egy-egy kimenő után, legyen az vásárlás, munka, vagy sport, mennyire feltöltődve tudok újra a lányommal foglalkozni, játszani.

 

(Photo by telmah.hamlet)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dolgozomami.blog.hu/api/trackback/id/tr742860166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.