Dolgozó mami

Nézzétek meg ezt a képet... tanulmányozzátok egy percre azt az erőt és nyugalmat, ami ebből a nőből árad. Szerintem gyönyörű!

Nem azért, mert topmodell, vagy mert szépen van sminkelve, fotózáshoz öltöztetve, csinosan, karcsún, több lámpával megvilágítva, majd utána retusálva... egyszerűen csak egy derűs, kiegyensúlyozott, nyugodt, de ugyanakkor erőt sugárzó várandós nőt látok, aki a szokásos wushu gyakorlatait végzi - 8 hónaposan és 3 hetesen.

Amikor először megláttam ezt a képet, azonnal beugrott a kérdés: miért nem tudnak a magyar nők ilyen erősek lenni, és kiállni a jogaikért a munkahelyen?

Mit éreztél akkor, amikor felhívtad a munkahelyedet, és közölték, hogy inkább vissza se gyere GYED után, mert nincs munka, maradj inkább otthon GYES-en, különben elbocsátanak? Vagy amikor visszamentél, de csak egy alacsonyabb munkakörbe, kisebb fizetéssel vettek vissza? Mit gondoltál, amikor eléd tették a közös megegyezést, holott még 3 éves sem volt a gyermeked? Vagy amikor közölték, hogy a szabadságodat majd csak a GYES után veheted ki - habár te a GYED után visszamentél dolgozni? Milyen érzés volt, amikor felmondtak neked, megtudván, hogy gyermeket vársz? Tudtad, hogy mit válaszolj? Ha igen, miért nem tetted meg? Ha nem, miért nem készültél fel? Mert eleve azt hitted, hogy úgy sincs esélyed? Minek veszekedni, minek vitatkozni egy arctalan - arcátlan - céggel, ha úgyis elbánnak veled?

Tudom mennyire nehéz az érdekeidet érvényesíteni, tudom, mennyire nehéz valami olyat kérni, követelni, aminek már a gondolatától is felháborodsz, hiszen jogosan kérnéd, de nem foglalkoznak veled, leráznak, átvágnak, hazudnak neked. Mert nekik így jobb, egyszerűbb, kényelmesebb, "költséghatékonyabb"...

És hogy ez meddig megy majd így?

Amíg nem álltok mind a sarkatokra, egymás után - vagy egyszerre :-) - és mondjátok meg a HR-esnek, bérszámfejtőnek, könyvelőnek, főnöknek, munkáltatónak, hogy tudjátok, mihez van jogotok, tudjátok, hogy mikor térhettek vissza a munkába, milyen feltételekkel, hogy mikor kell, hogy kiadja a GYED alatt felgyülemlett szabadságot, és hogy meddig véd benneteket a felmondási védelem. És hogy a közös megegyezést majd akkor írjátok alá, ha a KÖZÖS akaratot testesíti meg, azaz az van benne, amit ti is akartok, nem csak az, amit ők...

Igen, szigorú vagyok veletek, de higgyétek el: ezt azzal csinálják, aki hagyja magát. És amíg a nők nagy része hagyja magát, ez így is marad. Olvassatok, tájékozódjatok, legyetek tisztában a jogaitokkal, majd nézzetek rá a gyermeke(i)tekre, és mondjátok ki hangosan: értük teszem, értük megyek be a céghez, és állok ki magamért, a jogaimért.

(photo by dizznbonn)