Mit kérdezz a bébiszittertől? (kattints a képre!)

nanny 155008519_e7023db2cb_m.jpg

Megjelent a könyvem!

FB borítóhoz könyv (281 x 382) (200 x 272).jpg

Dolgozó mami

FIGYELEM, ezen a blogon a kommentelés, kérdezés lehetősége megszűnt, ha kérdésed van, szeretettel várlak az új honlapomon: www. dolgozomami.hu/blog

ÚJ Dolgozó mami honlap!

banner blogponthura.bmp

Utolsó kommentek

Karriertippek és munkajogi tanácsok dolgozó vagy állást kereső kismamáknak, anyukáknak!

2011.02.24. 09:23 Dolgozó mami

Megbecsült anyák?

Címkék: diszkrimináció anyaság dolgozó anya

 Tanultunk… sokat… nagyon sokat! Egyetemre, főiskolára jártunk, szakmát tanultunk, sok-sok évig finanszírozta az állam – rosszabb esetben mi magunk, vagy a szüleink – hogy értelmes, hasznos tagjai legyünk a dolgozók társadalmának. Aztán elkezdtünk dolgozni, éveket szántunk arra, hogy beletanuljunk egy-egy szakma gyakorlati oldalába, az adott cég szokásaiba, ügymenetébe, egy-egy főnök rigolyáiba, sőt, a szorgalmasabbak még ilyenkor is jártak tanfolyamokra, képzésekre - ezt is persze saját pénzből, vagy a szerencsésebbek a cég pénzén.

Aztán kinek így, kinek úgy, de eljön a pillanat, hogy valami másra is vágyunk, és létrehozzuk azt, aki a legszebb dolog a világon. Megszületik, elkezdjük élni az életünket egy kicsit más módon. Innentől kezdve nincs sok alvás (én tisztán emlékszem, az első 5, kórházban töltött nap alatt átlag 3 órát aludtam naponta, a mai napig nem tudom, hogy bírtam ki), 24 órás szolgálatban vagyunk, etetünk, büfiztetünk, pelenkázunk, banánt és barackot pempősítünk, az első betegségek idején a rácsos ágy oldalára hajtva a fejünket alszunk, és éjszaka 4-5 óra egybefüggő alvással is boldoggá lehetne tenni minket. Majd később kísérjük az első lépéseket, tanítjuk az első szavakat … Közben megtapasztaljuk, és ha okosak vagyunk, ki is merjük mondani magunknak, ha bátrak, másoknak is, hangosan, hogy az anyaság nem leányálom, nem rózsaszín ködfelhő és nem állandó örömünnep. Nehéz, kimerítő, sokszor már-már az utolsó erőtartalékainkat emészti fel. De mégis élvezzük, mert a legszebb dolog a világon. Azt azonban nem állítom, hogy a legszebb dolog a legkönnyebb is, sőt...
 
És vannak, akiknél eljön az a pont, ahol azt mondják: vágyom vissza dolgozni. Őket aztán megbélyegzik: „karrierista nő”, „minek szült az ilyen gyereket”, „maradjon inkább otthon a tűzhely mellett”. Vagy vannak olyanok is, akik nem vágynak vissza, de muszáj… És itt jön az igazi megpróbáltatás – rájönni arra, hogy amit te eddig tanultál, elsajátítottál, bizonyítottál, az mind szertefoszlik, mert vállaltad a legédesebb „terhet”, a gyermekedet. Mindegy, hogy mennyit tanultál, mennyit „ölt” beléd az állam, mennyit öltél te magad a tudásodba, nem vagy hasznos nekik. Jobb esetben szóba áll még veled a munkáltatód – és nem csak azért, hogy közölje a felmondást – rosszabb esetben már a baba mellett, otthon tudod, hogy semmi esélyed visszamenni. Álláskereséskor azon gyötrődsz, vajon beírd-e az önéletrajzodba, hogy gyermeked van, mit mondj az állásinterjún (haha, ha eljutsz odáig egyáltalán…), ha rákérdeznek, hogy mégis kire hagyja drága a kicsiket, ha megbetegednek? S ha talán végre lesz állásod, találsz-e majd bölcsődében, óvodában helyet a picinek? Aztán felháborodsz és kétségbeesel, mert ha nem vagy nagycsaládos, hátrányos helyzetű, egyedülálló szülő vagy nem a gyermekjóléti szolgálat küldött, akkor ne is álmodj róla, hogy bölcsibe járhat a kicsi. Ja persze, magánba igen, de akkor, amit keresel, azt egy az egyben adhatod oda nekik. Ha meg valami véletlen szerencse, vagy egy kis ismeretség, protekció útján mégis van helyetek, akkor meg azon izgulsz, hogy jó helye van-e ott, kedves-e az óvónéni, a gondozók, jut-e rá idő a huszonsok másik gyerek mellett, és érte tudsz-e menni időre… Ja, és ne feledkezzünk meg a legszebbről: közben persze tűröd, hogy kioktassanak az okosabb, idősebb anyukák, hogy a gyereknek bizony 3, 4, 5, 6 évig az anyja mellett a helye…
 
Sajnos minden jel arra mutat, hogy sem a magyar társadalom általában, sem a munkáltatók, sem az állam, sem a politikai döntéshozók nem értékelik az anyaságot, pedig mi adjuk a jövő dolgozó népességét (és akármilyen közgazdaságilag vagy politikailag „mozgalmi-szagúan” hangzik ez a kijelentés, ez az igazság!). Mert amíg nincs annyi bölcsődei, óvodai hely, amennyi valójában kéne (nem a szépen kozmetikázott statisztikára gondolok, hanem valós igényekre!!!), amíg nem tud visszamenni MINDEN anya a korábbi munkahelyére dolgozni, AKKOR, amikor szeretne, amíg nincs valós könnyítés részmunkaidő, job-sharing, távmunka formájában, s amíg nem kapja meg egy anya általában az élet minden területén a megfelelő megbecsülést, addig ez a helyzet nem más, mint durva visszaélés azzal, ami a nőkbe van kódolva: az ösztönös gyermekvállalással.
 
Miért csináljuk mégis? Miért vállaljuk mindezek ellenére?
Szerintetek?
 
(photo by losiek)

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dolgozomami.blog.hu/api/trackback/id/tr362672912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hokalin 2011.02.25. 15:45:28

Szia Ágnes!

Nagyon jó ötletnek tartom ezt a blogot. Azt gondoltam annak idején, hogy engem az ilyesmi nem fog érinteni, mivel vállalkozásom van melyet gyermekeim születését követően is folytattam(többek között a tudásom megkopásától és az ügyfélkör elvesztésétől félve). Elképzelésem szerint ennek ki kellett volna elégítenie szakmai és munka szempontból is. No ez meg is történt:):):)
Több tényezőt azonban nem vettem figyelembe a tervezésnél. Amíg a gyermekeim pár hónaposak voltak (most 3,5 és 1,5 évesek), addig állandó lelki ismeretfurdalásom volt minden percért amit nem velük töltöttem és ez mostanra csak azért enyhült, mert akkor dolgozom, ha Ők alszanak. Hozzáteszem, hogy nálunk nincs mindent bevállaló sütő-főző Nagyi, aki a háztartást helyettem vinné, tehát az is az én feladatom.
Arra sem gondoltam, hogy a saját házunkban működő iroda, a házi munka és a gyerekek a lakásom rabjává tesznek. Jelenleg szeretnék egy olyan szakmámba vágó munkát amivel legalább heti két alkalommal kimozdulhatok itthonról, de a kicsi bölcsődei elhelyezése nálam is kétes.
Ezzel együtt tudom, hogy másoknak sokkal kilátástalanabb a helyzete. Ezért köszönöm, hogy létrehoztad ezt az oldalt.

Üdv

Holló Kata

Angeli 2011.02.26. 11:25:53

Bizony, nem egyszerű ma a helyzet. Mi is abban a cipőben járunk, hogy épp költözés előtt állunk, amint ott vagyunk, már lehet is jelentkezni a másik kerületi bölcsibe, hogy egyáltalán esélyünk legyen rá, hogy ősztől bölcsibe mehessen, beszokhasson a kislányunk (most 14 hónapos). És akkor jön a következő kérdés, mikor és milyen munkakörben fogok tudni visszamenni dolgozni, mert bizony részben a muszáj miatt, részben a szakmában maradás miatt szeretnék én is előbb újra dolgozni menni. Segítségünk nekünk sincs, nagyiék messze laknak. És ahogy te is írtad Kata, még ott a lelkiismeret és aggódás is, hogy nem leszek majd vele egész nap, jó lesz-e ott neki, foglalkoznak-e vele eleget, fejlődik-e továbbra is szépen... És velem meg lesz-e elégedve a munkahelyem, tudok-e úgy teljesíteni, mint korábban.

Dolgozó mami 2011.02.26. 20:54:46

@hokalin: Kedves Kata!
Sok anyuka érzi magát néha "bezárva", hidd el, nem te vagy az egyetlen. Néha én is azt várom, hogy egy kicsit kimozdulhassak, bármennyire is imádom a lányomat, nem szűntem meg létezni sem mint nő, sem mint HR szakember. Az, hogy a gyerekek mellett is dolgozol, nem csak, hogy elismerendő, de szakmailag is nagyon jó döntés, hiszen - ahogy írtad - nem esel ki a szakmából. Sajnos a részmunkaidős foglalkoztatás idehaza nem túl "népszerű" a munkáltatók körében, de talán akad ilyen lehetőséged a jövőben. Tervezem, hogy állásajánlatokat is jelentetek meg hamarosan a blogban, ezek egy része kifejezetten anyukáknak fog szólni, de még tárgyalás alatt van a dolog, nem akarom elkiabálni. Mindenesetre ha élesben indul, talán te is találsz valamit magadnak nálam. :-)
Üdv:

Ági
süti beállítások módosítása